Helyben fordítani a negatív társadalmi trendeken

Helyben fordítani a negatív társadalmi trendeken

A Megérteni Magyarországot konferencia beszámolójának második része

Beszélgetéssel, együttműködéssel, érzékenységgel, okos cselekvéssel, helyben is megfordíthatók a negatív társadalmi trendek – ez nyert igazolást a Gy

Közösség és tanulás: nincs messze egymástól
Helyi civil szervezetek támogat a MOL
Újra kiírták a Tesco helyi közösségeket támogató pályázatát

Beszélgetéssel, együttműködéssel, érzékenységgel, okos cselekvéssel, helyben is megfordíthatók a negatív társadalmi trendek – ez nyert igazolást a Gyökerek és Szárnyak Alapítvány Megérteni Magyarországot című konferenciáján. Cselekvő kezdeményezéseket mutatunk be: most arról szólunk, miként lehet globális problémákat helyben kezelni, illetve hogyan lehet helyi ügyeket a közösségszervezés eszközeivel előmozdítani.


Konferenciánk Cselekvő közösségek című szekcióján Tracey Wheatley közösségi aktivista, az Átalakuló közösségek program tapasztalatai nyomán arról beszélt, milyen helyi közösségi válaszokat lehet adni világunk globális kihívásaira.
(Fotó: Dobrovszki Dániel)

– Időutazásra invitálom Önöket: nagyjából 10 éve, a gazdasági összeomlás környékén láttuk, hogy egyre többen keresnek választ arra a kérdésre, miként lehet a globális kihívásokra helyi szinten válaszokat találni. Megnéztük más országokban, mivel kísérleteznek: megismertük az Átalakuló Városok Hálózata nevű kezdeményezést (Transition Network), ami nagyon izgalmasnak ígérkezett. A mozgalmat pszichológusok kezdeményezték, akik arra voltak kíváncsiak, milyen módszertan alapján képesek az emberek kisebb közösségekben összefogni, és bonyolult globális kérdésekre – mint a felmelegedés, a gazdasági válság – helyben válaszokat találni. Az volt a céljuk, hogy az emberek éljék bele magukat abba a más jellegű valóságba, ami következik, mert ezzel mindannyiunknak feladata van. Ezzel együtt a pszichológusok alapfeltevése az volt, hogy ha az embereket bonyolult és nyomasztó problémákkal keressük meg, akkor elfordulnak, és visszahúzódnak saját hétköznapi gondjaik közé – vázolta társadalmi kísérletük alaphelyzetét Tracey Wheatley.
Ezért fordítottunk a dolgon, és azt mondtuk: mi van akkor, ha a globális válságok csak azt jelzik, hogy szükség van változásra? Végül is a mostani társadalmi berendezkedés nem okoz túl sok boldogságot. Mi lenne, ha a közösségeink ahhoz keresnének utat, hogy boldogabbak legyenek? És mi a boldogság forrása? Arra jutottunk, hogy az emberek egymáshoz való kapcsolata; a legfontosabb helyi erőforrást az emberek jelentik, rájuk kell alapozni; mindenkinek mélyen, saját magában kell megtalálnia, miként akar másokhoz kapcsolódni. Látszólag például közösségi kertekkel foglalkozunk, de valójában az emberi kapcsolatok minőségét javítjuk.



Amikor visszatértünk külföldről, elhatároztuk, hogy a Wekerletelepen kezdjük a munkát ebben a szellemiségben. A Védegylet támogatásával megalakult az Átalakuló Wekerle Egyesület, ami 10 éven keresztül folyamatos és gazdag kulturális beavatkozást kezdeményezett a közösség életében. Az így kialakuló közeg egymás segítéséről szólt: próbáltunk közös, érdekes és vonzó ötleteken keresztül sokféle felületet biztosítani az embereknek a bekapcsolódásra, és eljutni odáig, hogy demokratikus közösség alakuljon. A Wekerletelep nem átlagos hely: története 120 éve kezdődött, amikor nemzetközi példák alapján létrehozták ezt az egy négyzetkilométeres területet, miután feltették a kérdést: mi is lesz a városokkal? A városok már akkor sem voltak élhetőek, elsősorban lokális hatások, az egyre erősödő ipar miatt. A városok a jövőben sem lesznek azok a globális és lokális hatások nyomán, így mi most következetesen továbbviszünk egy számunkra nagyon fontos történetet. Az így kialakult demokratikus közösség ért el komoly sikereket: amikor az állam kétszer két sávos utat akart építeni a Wekerletelep melletti erdőbe, erős alapunk volt a tiltakozásra, és a nyomásgyakorlás eredményes volt.
Egyedül, egyetlen közösségben is elég sok mindent el lehet érni, de jött egy nagyon szép pillanat az életünkben, amikor elnyertük a Norvég Civil Támogatási Alap (NCTA) támogatását, és lehetőségünk nyílt párbeszédet kezdeményezni más közösségekkel, meg tudtuk osztani tapasztalatainkat egymással. Három éves együttműködést, tapasztalatcserét ajánlottunk 20 közösségnek, egészen, különbözőeknek, például Nagyszékelyen, Pécsen és Soroksáron, akikkel közösen is nagyon szép eredményeket értünk el: mindenki megerősödött a saját hitében, hogy amit csinál, az jó, tanultunk egymástól, és a pozitív trendeket erősítettük. Leginkább a közösségek minőségének fejlesztésével foglalkoztunk. Fontos volt számunkra az energiahasználat csökkentése, nagyon sok szigetelési programunk volt – a Wekerlén 150 családnak segítettünk ablakokat szigetelni. Azt tapasztaltuk, hogy az élelmiszerkérdés valójában kapu a közösségekhez: sokan és szívesen foglalkoznak vele, sokféle embert szólít meg, ráadásul mindannyian nyitottan állnak a kérdéshez.
Az NCTA támogatásának nem volt folytatása. Most is párbeszédben állnak egymással ezek a közösségek, de már informálisan, és sajnos kevesebb gyakorlati munkát végzünk. Több mint 50 közösségben vetítettük viszont a Holnap című francia filmet, ami jól működő és pozitív példákat mutat be – azt tapasztaltuk, hogy az emberek ötleteket merítenek belőle, és kedvet kapnak az efféle rendszerépítéshez – beszélt a dinamikus 10 évet követő megtorpanásról Tracey Wheatley.

A Wekerletelepen léptékváltás felé haladunk: sok közös projektünk van az önkormányzattal, egyikünk már önkormányzati képviselő, többen részt veszünk a bizottságok munkájában, és minden egyes önkormányzati elképzelést a helyi társadalom bevonásával segítünk. Ezen túl a Transition Network egyik jó példája lettünk, és hat más országbeli partnerünkkel együtt vizsgáljuk, miként tudnak a helyi közösségek együttműködni saját önkormányzatukkal – vázolt biztatóbb perspektívát az előadó.
Ezzel együtt nagy feszültséget érzek, mert erre a fajta közösségi munkára óriási szükség volna Magyarországon, mert ezek az együttműködések nagyon sérülékenyek. Az ENSZ környezetvédelmi jelentése szerint 12 évünk van összekapni magunkat: ha nem csökken drasztikusan a széndioxid-kibocsátás, nagy bajban leszünk, a felmelegedés visszafordíthatatlanná válik. Az egyik lehetséges út, hogy helyi szinten jobban kidolgozzuk a megoldások, az együttműködés rendszerét. Patthelyzetben vagyunk: látjuk, mekkora szükség van erre a munkára, mégsem tudjuk a kellő mélységgel folytatni – zárta előadását Tracey Wheatley.


 Cselekvő közösségek című szekcióban felszólalt még Bálint Mónika, a Civil Kollégium Alapítvány országos közösségszervező programjának koordinátora, aki átfogó képet adott közösségszervezők helyi érdekérvényesítés során megnyert ügyeiről, és a siker kulcsfontosságú tényezőiről.
(Fotó: Dobrovszki Dániel)

– Sokáig azt gondoltuk, elég felmutatni a társadalmi problémákat köztereken, kiállításokon, akciókon, és a társadalom majd feleszmél és változtat – ez nem egészen jött be. Így lett releváns sokak számára, hogy sokkal erősebb önszerveződő folyamatokat kell elindítani, és sokkal strukturáltabban kell gondolkodnunk arról, hogyan lehet társadalmi változtatásokat elérni – kezdte személyes motivációi feltárásával előadását Bálint Mónika.
A közösségszervezés egyik fő eleme, hogy megpróbálunk hosszú távon gondolkodni, szisztematikusan építkező szervezeteket létrehozni, megerősíteni ezek bázisát annak érdekében, hogy valódi társadalmi kapcsolataik legyenek, és felismerjék a bázisukban rejlő kapacitásokat. Felismerjék azt is, hogy az állam és a közösségek eltávolodásának csak egyik eleme, hogy az állam távolítja magától az állampolgárait; a másik oldal az, hogy az állampolgárok nem kérik számon, hogyan vehetnek részt a társadalom működtetésében. Abban szeretnénk változtatni, hogy minél több olyan közösség legyen, amely számon kéri a döntéshozókon azt, hogy mire költik az adóforintokat, hogyan működtetik az intézményeket, és ez megfelel-e a helyi polgárok elvárásainak.
Mindezekért a közösségszervezés módszertanának központi fogalma a hatalom. Első lépésként megpróbálunk másképp gondolkodni a hatalom fogalmáról: ebben a módszertanban a hatalom képesség a változtatásra. Mindenkinek kell legyen hatalma ahhoz, hogy változtasson, a közösségben pedig sokkal több a lehetőség, mert a hatalom egyik forrása a tömeg, a szervezett társadalom. A közösségszervezés másik fontos eleme, hogy legyenek személyes kapcsolatok: a közösségeink személyes kapcsolatok mentén épülnek – a közösségszervezés is személyes beszélgetésekkel indul, utána közösségi beszélgetések következnek, majd ebből adódik a közösségi cselekvés. A közös cselekvés alapja pedig az egyéni érdekekből megtalált közös érdek – tehát a közösségek megtalálják azokat az ügyeket, célokat, amelyekért együtt cselekedni szeretnének – szólt a közösségszervezés céljairól és módszertanáról az előadó.
A közösségszervezés folyamata interjú-maratonnal kezdődik: megpróbálunk minél több embert elérni, felmérni a problémáikat, majd stratégiát építeni és beavatkozni – tehát akciókat tervezni. Az akció alatt bármilyen cselekvést érthetünk: lehet az tárgyalás a helyi intézményvezetővel, lehet több ezer aláírás összegyűjtése, attól függően, hogy milyenek a helyi viszonyok, és az ügyben hogyan lehet céljainkat elérni. Ezután a folyamatok értékelése következik: ha sikerült elérni a céljainkat, ünneplünk, és megpróbálunk továbblépni a következő probléma megoldására.
Szeretnék pár példát mutatni – tért rá a konkrétumokra Bálint Mónika. Az egyik legismertebb a Lépjünk, hogy Léphessenek Egyesület munkája, akik az egyik legnagyobb sikerüket az otthonápolás terén értek el. Öt éve kezdtek el szülői közösségként dolgozni azon, hogy jobb legyen a sérült gyermekeik helyzete; az egyik kiemelt ügyük az otthonápolás lett, hiszen az egyik szülő az ilyen esetek legnagyobb részében otthon van és ápolja a gyermekét. Az ötéves folyamatban nagyon sok lépésben, rengeteg közös megmozdulással, tárgyalással, petíciókkal és hálózatépítéssel elérték a legfontosabb követelésük teljesülését: egységesen havi 100 ezer forintra nőtt az ápolási díj összege.


A cikk olvasása közben ezt a dalt ajánljuk meghallgatásra!


A másik csoport mátészalkai – ők szakszervezeti alapon indultak, azután nemcsak munkahelyi-, hanem közügyekben is aktivizálták magukat. Több mint 300 interjút csináltak egy év alatt, és a legtöbb felszínre kerülő ügy a helyi közlekedéshez kötődött – ezekben is érték el a legnagyobb sikereiket. A helyi tömegközlekedést szervező irodával sikerült olyan viszonyt kialakítaniuk, hogy a közérdekű bejelentéseik nyomán átszerveztek már néhány szolgáltatást. Az első nagy siker a Nyíregyházáról Mátészalkára menő szombati buszjárat bevezetése volt: hétvégén nem nagyon jártak vonatok a két város között, a buszjáratok is ritkák voltak, esténként pedig egyáltalán nem volt tömegközlekedés a városok között. Több mint fél év alatt sikerült elérniük, hogy legyen szombat este is közlekedés, sőt nyolc új buszjáratot indítottak Nyíregyháza és Mátészalka között. A cél érdekében nagyon sokféle eszközt bevetettek: blogot számos jól sikerült mémmel, levélíró hadjáratot, amikor több ezer ember írt levelet a polgármesternek és a helyi közlekedési vállalat vezetőjének, illetve közmeghallgatáson is voltak, és megkerestek egy, ebből a régióból származó államtitkárt – az ő nyilvános megszólításának hatására sikerült elérni a járatsűrítést.
Beszélnék még Mátraverebélyről: ott egy nagyon pici közösség, főleg roma nők dolgoznak azért, hogy legyen némi változás a faluban. A legnagyobb nyert ügyük a tavalyi parlamenti választás előtt ért be. Van egy régi, Hangya-szövetkezeti épület a szegregátumi részen, amelyik nagyon szennyezett, és elég erős benne a droghasználat is sajnos – az épülettől és környékétől féltik a szülők a gyerekeiket. Az aktivisták írtak a polgármesternek, az ÁNTSZ-nek, és több hónapnyi tárgyalás és levelezés után az ÁNTSZ kötelezte a tulajdonost az épület kitakarítására, amit az nem tett meg. Végül a parlamenti képviselőjelölt elérte, hogy 90 millió forintot kapott a település az épület és az előtte álló köztér parkosítására, és a tulajdonos pedig 1 forintért átadta azt az önkormányzatnak – most tavasszal fogják az épületet lebontani. Az ottani közösségszervezőnk a sikeres akció előtt két évig kereste a kapcsolatot az emberekkel, akik az ügy hatására összetartó csapattá váltak. Vélhetően képviselőjük indulni fog az önkormányzati választásokon.
Ezekben az ügyekben az érintett, hiteles emberek átléptek saját korlátaikon, félelmeiken, és reális, stratégiai gondolkodás és cselekvés nyomán sikerre vitték az általuk képviselt ügyet – értékelt előadása végén Bálint Mónika.


A Gyökerek és Szárnyak Alapítvány az alulról jövő, társadalmi változásokra érzékenyen reagáló közösségi kezdeményezések támogatója. Épp ezért fontosnak tartjuk, hogy több különböző nézőpontból is megértsük Magyarország meghatározó társadalmi folyamatait – azokat is, amelyek nem tartoznak az érdeklődés homlokterébe. Ezért szerveztük a Megérteni Magyarországot című konferenciánkat. Új hitel gyógyíthatja a magyar beteget című írásunkat Csepeli György előadásáról itt olvashatja, Rácz Zsuzsa gondolatit pedig a „Ruandában is befolyásosabbak a nők, mint nálunk” című cikkből ismerheti meg. Jó dolog, vagy katasztrófa? – Magyarország és az automatizációcímmel pedig Kis Miklós előadásáról számoltunk be. A magyarok továbbadják a pesszimizmust címet viselő írásunkból pedig azt tudhatja meg, miként vélekednek rólunk, magyarokról évtizedek óta itt élő külföldiek. Az előadások, beszélgetések összefoglalóit folyamatosan közzé tesszük itt és az alapítvány facebook-oldalán.


A cikket a Gyökerek és Szárnyak Alapítvány hozzájárulásával közöljük.

Fotó: Andreea Popa on Unsplash

COMMENTS

DISQUS: 0

Sütiket használunk. Kérjük, fogadd el! Köszönjük! További információ

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás