Mintegy 120 hazai és külföldi művész részvételével csaknem 50 helyszínen zajlik a 2. OFF-Biennále Budapest programja szeptember 29. és november 5. között. Az idei programok fő eleme egy 2. világháború utáni valós történet közösségről, felelősségvállalásról és a demokratikus működésről.
Mint két éve, az OFF idén sem pályázik magyar állami forrásokra, és kívül marad a magyar állam művészeti intézményein. Az első biennálétól azonban több ponton is különbözik az idei kiadás: kevesebb programmal, de több új, az OFF-Biennáléra létrejött magyar és nemzetközi produkciót mutat majd be, Gaudiopolis 2017 – Az öröm városa címmel – közölték az MTI-vel a szervezők. Az OFF-Biennále Budapest szinte összes projektje valamiképp a Gaudiopolis által felvetett kérdésekre reflektál. Közösség, felelősség, demokrácia, a romokon való építkezés témáit járja körül, válaszokat keresve a ma krízishelyzeteire, és azt kutatva, ebben mi lehet a művészet, a játék és az öröm szerepe – számoltak be a szervezők.
Miért fontos a Gaudiopolis története 2017-ben?
Gaudiopolis története ma is aktuális: az egymás iránti bizalom, a nagylelkűség, a felelősségvállalás és a törődés mini-köztársasága inspirálta az OFF-Biennále projektjeit, és azt a saját működésmódunk szempontjából is példaadónak érezzük. Bár Európába a háborús tragédiák ma elsősorban a menekültek tömegei és a média beszámolói által jutnak el, szűkebb és tágabb környezetünket ismét politikai és társadalmi krízis jellemzi: a liberális demokrácia válsága, amely az oktatás szintjén is megmutatkozik. Újra kell tehát gondolnunk az egyéni kiállás, az oktatás, a közösségépítés és a demokrácia fenntartásának összefüggéseit, és hogy mi lehet a szerepük ebben a gyerekeknek, a játéknak, az örömnek – és a művészetnek.
A művészetben rejlő kreativitás és gondolatszabadság új utak keresésére inspirál. Ahogyan egykor a Gaudiopolis, úgy maga az OFF-Biennále és az itt bemutatott projektek is a változás „laboratóriumi” kísérleteit hajtják végre: olyan helyzeteket teremtenek, amelyek társadalmi modellekké válhatnak. Akár utcaszínházat, akár punk zenekart, „ellenségek” vacsoráját vagy élő emlékműveket hoznak létre a művészek, a jövő lehetőségeit kísérletezik ki. Olyan együttélési formákat, amelyek az egymás iránti bizalom, a nagylelkűség, a felelősségvállalás és a törődés társadalmát építik.
(Forrás: 2. OFF-Biennále Budapest)
A programok
A biennále programjai „birtokba veszik” a várost: Tót Endre Öröm-demonstrációja, László Gergely (Tehnica Schweiz), Katarina Sevic utcaszínháza és Manuel Pelmus gyerekekkel előadott performansza a köztéren zajlik majd, de lesznek programok a svábhegyi csillagvizsgálóban, magánlakásokban vagy volt gyárépületekben is, sőt: az OFF-Biennále programjaival lehet majd találkozni Dunaújvárosban, Egerben, Nagykanizsán és Pécsen is.
A játék és az öröm kulcsfogalmai mellett az OFF-Biennálén bemutatott művek érintik az egyén és közösség együttélésének, a társadalmi felelősségvállalásnak a kérdéseit is.
A Könyvbarátság című csoportos kiállítás a kultúra hozzáférhetőségének kérdésével foglalkozik, a Forecasting a Broken Past a közösségépítés lehetőségeit és az ehhez kapcsolódó, baloldali fogalomhasználatot, a Léggyár a „társadalmi tudatmódosítás”, a manipuláció kérdéseit tematizálja. A Play Utopia című projektben diákok foglalkoznak társadalmi utópiákkal, víziókkal.
Az Aki bújt, aki nem című keretprogram több projektet is összefog, ebben lesz látható többek között a brit performanszművész, Marvin Gaye Chetwynd gyerekekkel közösen létrehozott előadása vagy a lengyel-iráni/amerikai művészcsoport, a Slavs&Tatars kiállítása.
A játékok népe című válogatás többek között az Ex-Artists’ Collective (Kaszás Tamás, Loránt Anikó), Johanna Billing, Kokesch Ádám és Eva Kotátková műveit vonultatja fel a Három Holló kávéház most nyíló, kétszintes terében.
A szervezők hangsúlyozták, hogy idén is erős művészetpedagógiai programmal készülnek. A Gaudiopolis Műhely a biennále öt hete alatt különféle helyszínekre kalauzol vezetett sétákkal, kerékpáros túrákkal, valamint a kiállításokhoz gyerek- és diákprogramokat kapcsol.
Fotózás és aktivizmus flashmobja (2015, Csoszó Gabriella)
GAUDIOPOLIS 2017 – Az öröm városa
Gaudiopolis, az „öröm városa” egy gyermekköztársaság volt, melyet Sztehlo Gábor evangélikus lelkész alapított a második világháborút követően Budapesten. Árvaháza vallásra, társadalmi hovatartozásra és nemzetiségre való tekintet nélkül több száz gyereknek adott otthont, akik a háborúban elvesztették szüleiket, otthonukat. Az „öröm városának” gyermek lakói saját kormányzatot hoztak létre, képviselőket választottak maguk közül, és mindenkire (a tanárokra is) vonatkozó törvényeket hoztak. Ez a közösség azt tűzte ki célul, hogy újratanulja a demokráciát, és hogy „Krisztus evangéliumának szellemében, társadalmi korlátokat megszüntetve, önálló, öntudatos, önismeretre és önbírálatra törekvő, gyakorlatilag ügyes, elméletileg képzett magyar embereket” neveljen. A gyermekotthon fenntarthatóságát nem kis mértékben az ott folyó munka biztosította. Noha kis mértékű állami segítséget is igénybe vettek, Gaudiopolis független intézményként működött 1950-ben bekövetkezett államosításáig. A gyermekköztársaság történetét a Valahol Európában című film (1948, r.: Radványi Géza) dolgozta fel, melyben több, a közösséghez tartozó gyerek is szerepet kapott.
(Forrás: 2. OFF-Biennále Budapest)
Forrás: MTI / 2. OFF-Biennále Budapest
COMMENTS