Dübörög a választási kampány. Fókuszba került egy bizonyos Soros György, akinek megítélése lehet bármilyen, pro és kontra, egy biztos, magánvagyonából jelentős összegeket ad az általa jónak gondolt társadalmi ügyekben tevékenykedő civil szervezeteknek.
De miért csak róla szól ez a kampány?
Nem találkoztam soha Soros Györggyel. Nem mélyedtem el az általa nagyra tartott Karl Popper nyílt társadalom filozófiájában sem, éppen ezért nem is ítélem meg, sem így, sem úgy. Azt sem tudom, a tőzsdén szerzett nyereségeit milyen morálisan megítélhető technikákkal szerezte, és nem tudom azt sem, volt-e bármilyen spekuláció, egyes országok devizájának bedöntésében részt vett-e. Tényleg nem tudom.
Azt viszont igen, hogy jelentős mértékben támogat magyarországi (és közép-kelet európai) civil szervezeteket. Olyanokat, amelyek az ő megítélése szerint hozzá tesznek az ő általa jónak gondolt társadalmi működéshez. Ezeken a civil szervezeteken keresztül támogat hátrányos helyzetű embereket. És ne feledjük, támogatta annak idején a most éppen őt ostorozó politikai szereplőket is. De ez már az ő dolguk.
Egyet azonban nem értek. A 2010 óra radikálisan megtámogatott új, nemzeti középosztály (amely lassan már inkább felső osztály) tagjai miért nem támogatják a számukra fontos, társadalomjobbító civil szervezeteket? Miért nem hoz létre pénzügy, pályázati alapot Mészáros Lőrinc vagy Széles Gábor abból a célból, hogy a számukra fontos társadalmi alapértékekkel foglalkozó és azokat építő, fejlesztő civil szervezetek megálljanak a saját lábukon (sic!)?
Ezt nem tudom.
A negyedik fal
A negyedik fal egy képzeletbeli, láthatatlan fal, mely a színházban elválasztja a nézőket a színpad külön világától. Egy színész a színpadon akkor „töri át” a negyedik falat, mikor játékában, mint a darab szereplője, valamilyen formában a nézőközönség tudtára adja, hogy tisztában van vele, hogy azok figyelik őt.
A darab szereplője kibeszél, a nézőnek, magyaráz, értelmez.
COMMENTS