Ezen az oldalon már több cikkben és véleményben is beszéltünk arról, hogy a forprofit szervezeteknek – kivált a jelenlegi és várhatóan egyre rosszabb munkaerőpiaci helyzet miatt – az eddigieknél sokkal jobban kellene támaszkodniuk a civil szervezetekre, azok kapacitásaira.
Erre hozunk egy konkrét példát.
Bár üzleti titok miatt természetesen nem írhatunk le konkrét adatokat, remélem, egyre több hazai vállalkozás és civil szervezet fog magára ismerni.
Adott tehát egy tanácsadó, elsősorban marketingkommunikációval foglalkozó vállalkozás. Az idő, az adók meglehetősen meggyötörték már, mint megannyi társát. Ennek következményeként alapvetően mikrovállalkozásként lehet rá tekinteni, hiszen az ügyvezető egymaga dolgozik benne: adminisztrál, tárgyal, megvalósít, dokumentál. Hogy mennyire tipikus ez ma, Magyarországon, most ne menjünk bele.
Nos, ez a vállalkozás elnyer egy európai uniós fejlesztési pályázat kötelező nyilvánosságával kapcsolatos feladatot. Tegyük hozzá, nem kiugró díjazásért, azonban mivel bevételekből él, elvállalja.
Egy szemléletformáló programot kell megvalósítania az uniós támogatású beruházás helyszínén: gyerekekkel, családokkal, civil emberekkel, esetleg egyéb partnerszervezetekkel. Minderre ráadásul elég kevés időt adnak, és nem a vállalkozás székhelyén kell megvalósítani.
Rossz válasz(tás)
A vállalkozás beleáll a feladatokba, többször elmegy a helyszínre, tankol, azaz költséget gyárt. Amíg úton van, nem tud más projektekkel foglalkozni. Gondolkozik azon, hogy bevonjon másik alvállalkozót, esetleg megbízzon a feladatokkal külsős munkavállalót. A hazai adózási viszonyok közepette és a rendelkezésre álló piaci- és munkaerőpiaci kapacitások miatt azonban ezt nem teheti meg. Ha mégis bevon külsős erőforrást, akkor a díjazásának a nagy része erre fordítódik. Azaz dolgozott, a munka megvalósult, de használható profitot nem tudott termelni.
Mindezeket figyelembe véve úgy dönt, egymaga végzi el a munkát. Rámegy jónéhány napja a munkára, az előkészületekre, a dokumentálásra, a beszerzésekre, az egyeztetésekre, a helyszíni tárgyalásokra.
Jó válasz(tás)
Az ügyvezető alapvetően is kedveli a civil szervezeteket, és nagyra tartja a munkájukat. Maga is aktív egyben. Tudja, hogy milyen erős potenciál van a civil szervezetekben: szervezőképesség, helyismeret, kapcsolati tőke. Ezért úgy dönt, keres egy civil szervezetet azon a településen,ahol a szemléletformáló eseményt meg kell szervezni. Internetes kutakodásai alapján rá is talál egy szimpatikusra, majd megnézi a cégbírósági nyilvántartásban a szervezet legutóbbi éves beszámolóját, amelyből képet kap annak működéséről. Kicsi, de aktív, a törvényeket betartó nonprofit szervezetről van szó, állapítja meg.
Az ügyvezető ezt követően hideg hívással felveszi vele a kapcsolatot, mintegy két perces telefonbeszélgetés során vázolja a feladatokat, határidőket, felelősségvállalási kérdéseket és a díjazást. A civil szervezet képviselője elfogadja a feltételeket, és türelmet kér, mert – demokratikus módon (sic!) – egyeztetnie kell a többiekkel, jelen esetben az egyesület elnökségével. A megbeszélt időpontban visszahívja ügyvezetőt, és jelzi számára, elfogadják a feltételeket, megcsinálják a munkát.
Az ügyvezető megnyugszik, és bár a szervezés során többször egyeztet a civil szervezet képviselőjével, más projektekre is rá tud koncentrálni. A szemléletformáló eseményre végül az időpontban megérkezik, minden előkészített, kerek, sikeres.
Szeretünk szemléletet formálni!
A tanulságot persze mindenki levonhatja magának, de mi egy kicsit segítünk.
A két szektor közötti együttműködések egyik, ha nem is kiemelt, hanem inkább kicsi példáját mutattuk be írásunkban. A történet egyébként igaz, a szereplők valósak.
A közös projekt eredményeként egyértelműen kijelenthető: mindenki jól járt. A vállalkozás, amely ésszerűen tudta megvalósítani projektjét. A civil szervezet, amely tulajdonképpen egy kisebb csuklómozdulattal keresett annyit, ami az egész éves bevétele szokott lenni. Végül pedig a résztvevő gyerekek, családok, magánszemélyek, akik részt vehettek egy eseményen, és ne feledkezzünk meg az Európai Unió céljairól sem, hiszen a pályázat megvalósult és elért a híre a célcsoportokhoz.
A Social & Business alapítója, szerkesztője szívesen közvetít vállalkozások és nonprofit szervezetek között. Ennek kapcsán egyébként a jövőben, rövidesen egy különálló projekttel fogunk jelentkezni.
Kövessen minket!Zámbori Bíró Tamás
COMMENTS